ismeretlentől való félelem

A félelmet keltő ismeretlen legyőzése

Alig néhány napja még szinte mindenki élte a megszokott, hétköznapi életét. Hallottunk már fertőzöttekről, de még nagyon távolinak tűnt, hogy érintettek lehetünk.  Aztán egyre több híradás érkezett, hosszabban ültünk a TV előtt vagy valamelyik közösségi oldalt böngészve. A hírek, az egymás között folyó beszélgetések hatására lassan kezdett beszippantani bennünket valami furcsa, kellemetlen érzés, a szorongás, az ismeretlentől való félelem. Kovács Erika, klinikai szakpszichológus írása.

Koronavírus: szorongás, feszültség

Az utcákon, az üzletekben, a munkahelyeken különös hangulat alakult ki, az emberek elkezdtek egy kicsit másképpen viselkedni, másképpen figyelni egymásra, többször hangzott el, hogy vigyázzunk magunkra. Ki-ki a maga módján igyekezett oldani a feszültségét, a szorongását. Volt, aki bevásárolt, volt, aki igyekezett egyre több információt begyűjteni a vírusról, volt, aki bagatellizálta a dolgot, tagadta, hogy valós veszélyről van szó, csak azért sem volt hajlandó változtatni a programjain, a szokásain.

Aztán egyszer csak tempót váltottak az események, érezni lehetett, hogy itt van már a közelünkben valami, ami veszélyes. Elkezdett szűkülni a szabadság köre, egyre kevesebb dologról dönthettünk mi magunk: „megmondták, hogy mit tegyünk, mire számítsunk”. Bezártak a bölcsődék, óvodák és iskolák, korlátozták a különböző intézmények nyitva tartását, és ami a legfontosabb: elhangzott, hogy lehetőség szerint „maradjuk otthon”.

Biztonság gyermekfejjel

Ezt a tempót a felnőttek is nehezen követik, nemhogy a gyermekek. Ők továbbra is elsősorban biztonságra vágynak a körülöttük lévő felnőttektől. Azoktól a felnőttektől, akik még maguk sem tudták felépíteni saját, új helyzethez szabott stratégiájukat.

A változás: az alkalmazkodás erősödése

Az elmúlt napok eseményeit követve azonban világosan látszik egy nagyon fontos változás: az, hogy mennyire alkalmazkodóképesek vagyunk.  Ami tegnap még elképzelhetetlennek tűnt, azt mára élhetővé tettük: átalakítottuk a lakásunkat a távmunkához, rendet raktunk a hűtőben, hogy több minden elférjen, megoldottuk, hogy idős családtagjainknak ne kelljen kimozdulniuk otthonról, közösségi kezdeményezésekben veszünk részt, felajánlásokat teszünk, azaz egyre rugalmasabban alkalmazkodunk. Megteremtjük a kontrollt a fölött, ami még a mi hatáskörünkbe tartozik, napról napra, óráról órára lepjük meg magunkat és egymást is valami újjal. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érezzük fekete felhők tornyosulását a fejünk felett, hogy átmenetileg nem omlunk össze, hogy nem kell egyet aludnunk ahhoz, hogy felfrissüljük, hogy újratervezzünk. Mindez része az emberi természetnek: tesszük a dolgunkat, kimerülünk, majd újra felállunk. Egy ilyen szituációban fontos az is, hogy előre tervezzünk (pl. egy bevásárlásnál, az idős rokonok ellátásánál), ugyanakkor az is, hogy képesek legyünk csak lépésről lépésre, akár napról napra vagy óráról órára gondolkodni, tervezni, hiszen lehet, hogy ami az egyik pillanatban még megoldandó problémának tűnt, annak a helyébe a következő pillanatban már egy egész más helyzet lép.

Hogyan segítsünk a gyermekeknek, ha sérül a biztonságérzetük?

A gyerekek alkalmazkodásában, biztonságérzetük megszilárdításában sok mindennel segíthetünk. Fontos számukra, hogy amennyire lehet, továbbra is megmaradjon a napi rutin. A digitális oktatása beindulása önmagában is adhat egy rendszert a napnak, de kialakíthatunk, akár közösen is, új rutinokat, szokásokat. Tervezzük meg mindig a következő napot, ennek megbeszélése is lehet egy közös, esti program.

A gyermek is fél…

Hallgatva a körülöttem lévő gyermekeket, egyik nagy félelmük az unalom, hogy mivel is fogják eltölteni az idejüket hetekig vagy akár hónapokig bezárva a lakás falai közé. És ez alighanem a szülőknek is nagy fejtörést okoz.

Elő a társasokkal!

A játék szorongásoldó hatása jól ismert, gyereket és felnőttet is felszabadít.  Az online játékok egy ideig lekötik ugyan a gyerekeket, de ahogy egy kisfiú megjegyezte a minap, meglepődött, hogy ezeket is meg lehet unni. Előkerülhetnek tehát a rég elfeledett, szekrény mélyén lapuló hagyományos játékok, társasjátékok, mesekönyvek, kalandregények. Kitalálhatunk családi játékokat, építhetünk akadálypályát, ahol erre nincs hely, ott rajzolhatunk ilyet. Közös munkával készülhet akár családi képregény, családi portré, megalkothatunk egy családi társasjátékot. Lehetünk szuperhősök, akik a különböző játékokban képesek legyőzni a közös ellenséget, jelen esetben az életünket megkeserítő vírusokat. Kitalálhatunk történeteket, melyekben egymás gondolatait, így automatikusan félelmeit, szorongásait is továbbszőve, eljutunk a megoldáshoz. Ötleteinkből akár kis filmeket is forgathatunk. Ilyen módon, szimbolikus, játékos formában felvehetjük a harcot az ismeretlennel, ezzel segítve gyerekeinket a megküzdésben, az ismeretlen feletti kontroll megszerzésében, abban, hogy az ne maradjon szorongás tárgya.

Kovács Erika – klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta

Honlapunk cookie-kat használ a látogatói igény maximális kiszolgálása érdekében. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát ezen a webhelyen.
0

Kosár

START TYPING AND PRESS ENTER TO SEARCH