Amikor a mandula már nem áldás…

Téli időszakban gyakran látjuk, hogy a gyermekek egy része a száján veszi a levegőt. Az esetleges légúti infekciók, az orrfolyás, orrdugulás nehezítik az orron keresztüli légzést. Sajnos azonban olykor a melegebb időszak beköszöntével sem változnak a kilátások, s a gyermek továbbra is a száján keresztül lélegzik. Klinikai nyelvészünk, Dr.Volomné Varga Mariann erre a jelenségre adja meg a válaszokat írásában.

Tudományos vizsgálatok szerint a gyermekek legalább fele szájlégző, de vannak tanulmányok, melyekben 80%-ra teszik ezt az arányt. Fontos megemlíteni, hogy azok is szájlégzőnek minősülnek, akik nappal ugyan többnyire az orrukat használják légzés közben, éjszaka viszont nyitott szájjal alszanak. Mindez azért is érdekes, mert az egészséges újszülöttek obligát módon orrlégzők, vagyis az újszülöttek számára az orrlégzés az eredendően természetes légzés.

Vajon mi okozza a légzés megváltozását?

A cumisüveges táplálás, a cumizás és az ujjszopás egyik következménye a gyengébb ajakizom, amely gyakran nyitott szájtartást eredményez. Ez önmagában maga után vonhatja a légzés megváltozását.

A felső légutak beszűkülése, elzáródása szintén szájlégzéshez vezethet. Ennek hátterében állhat allergia, orrsövény ferdülés, orrpolip, nagy orrmandula vagy torokmandula. A gyakori légúti infekciók miatt szintén megszűnhet a normális orrlégzés.

Miért baj az, ha a szánkon vesszük a levegőt?

A szájlégzés nem egyszerűen egy választható légzésmód, hanem hosszú ideig fennálva sajnos egy sor nemkívánatos általános egészségi, arcfejlődési, fogazati, testtartási probléma kiindulópontja lehet.

A szájlégzéshez nem ritkán – légúti szűkület ()  megléte esetén- horkolás is társul, amely az esetek egy részében légzéskimaradással járhat.

A szájlégző gyermek általában hajlamosabb a légúti fertőzésekre, hiszen az orr- és orrmelléküregben funkció szerint zajló folyamatok (a belélegzett levegő szűrése, melegítése, nedvesítése) ilyenkor elmaradnak, illetve részlegesek.

Ugyancsak kiesik szájlégzés esetén az orr- és orrmelléküregekben a nitrogén-monoxid termelődése. A nitrogén-monoxid az emberi szervezet egyik kulcsmolekulája. Fontos biológiai szabályozó és alapvető eleme a neurológiai, fiziológiai, idegi, élettani és immunológiai folyamatoknak. A nitrogén-monoxid szerepe a keringésszabályozásban – az érelmeszesedés, a szívinfarktus, az agyi érkatasztrófák bekövetkezése elleni folyamatok miatt – igen nagy jelentőségű.  Erős értágító, kulcsszerepet játszik a szív működésében és az érrendszerben a vérnyomás és az egyes életfontosságú szervek vérellátottságának fő szabályozásában. Hatására az erek simaizomzata elernyed, az erekben a vérrögök képződése csökken.

Az idegrendszerben az idegsejtek közötti kapcsolat változási képessége, a megismerő (szinaptikus plaszticitás, a kognitív)  funkciók,, a memória és számos neuroendokrin (idegi – hormonális) szabályozási folyamat a nitrogén-monoxid mint ingerületátvivő ( neurotranszmitter)  segítségével zajlik. Az immunrendszer gyulladásért felelős sejtjei (macrophagok, neutrophilek) nitrogén-monoxidot termelve baktérium-, vírus- és tumorellenes hatást fejtenek ki.

A szájlégzés tulajdonképpen hyperventillálás (túllégzés), melynek hatására csökken a szén-dioxid normális koncentrációja a szervezetben, aminek szintén negatív hatásai lehetnek, hiszen a szén-dioxid kiváló értágító, hörgőtágító, izomlazító és nyugtató hatással rendelkezik. Amennyiben nagyon lecsökken a mennyisége, ezek a tulajdonságok nem érvényesülnek. Hörgőtágító hatását használják ki egyébként az asztmások légzésterápiájában.

Mit tapasztalnak gyermeknél a szájlégző gyermekek szülei?

A szájlégző gyermek egy igazi sajtkukac, egy percig sem képes megülni a fenekén. Reggelente ugyanakkor alig lehet kihúzni az ágyból, állandóan fáradtságra panaszkodik. Gyakran figyelemzavaros, nehezen koncentrál. A szemei beesettek, karikásak, a gyermek betegnek tűnhet. Az ágytisztaság kialakulása sokszor elhúzódik.

A szájlégzés negatív hatást fejt ki az arcfejlődésre és a fogazatra is

A szájlégzésre jellemző rossz nyelvpozíció miatt elmarad a normális irányú és mértékű arcnövekedés. Ennek következtében hosszúkás, keskeny arc lehet a jellemző, keskeny az állcsont, nincs elegendő hely a fogak számára, jellemző a fogtorlódás.

Gyakori az elülső nyitott- és a hátsó keresztharapás.

Szájlégzés esetén azonban nemcsak fogszabályozási (orthodonciai) problémákkal kell számolni. A szájszárazság kedvez a baktériumok elszaporodásának, ezért nagyobb a fogínygyulladás és a szuvasodás esélye.

Meg kell szüntetni a szájlégzés okait és vissza kell szokni az orrlégzésre

A szájlégzésnek – amint láttuk- sokszor fül-orr-gégészeti okai vannak. Elsődleges feladat tehát ezen okok megszüntetése. Az allergiát kezelni kell, ha pedig egy orr- vagy torokmandula légúti akadályt képez, akkor érdemes szakorvosi konzultációt kérni, s ha a fül- orr-gégész is javasolja, eltávolítani azt.  A mandulaműtét rizikója kisebb, mint amennyi kárt okozhat hosszú távon maga a szájlégzés.

Ezzel azonban még általában nincs megoldva a probléma, hisz mire megszüntetik az okot, addigra a szájlégzés szokássá válik.  Az orrlégzésre szoktatásban jó eszköz az izomfunkciót figyelembe vevő (myofunkcionális) fogszabályozás ami a szájlégzés mellett az egyéb diszfunkciókat is kezeli, miközben szabályozza a fogakat.

Dr.Volomné Varga Mariann
klinikai nyelvész
Dr. Volom Esztétikai Fogászat

Amennyiben érdekesnek találta ezt az oldalt, kérjük, ossza meg ismerőseivel, hogy ha kell, számukra is segítséget nyújthassunk!

TETSZIK, MEGOSZTOM MÁSOKKAL IS!

Honlapunk cookie-kat használ a látogatói igény maximális kiszolgálása érdekében. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát ezen a webhelyen.
0

Kosár

START TYPING AND PRESS ENTER TO SEARCH