hogyan éljük túl a koronavírust

Hogyan éljük túl anyaként/szülőként ép elmével a járvány miatti helyzetet?

Teljességgel váratlanul és felkészületlenül ért mindannyiunkat, omlott a nyakunkba a „vírushelyzet”. A bezártság, az összezártság, a rengeteg újfajta feladat……Dr. Rideg Orsolya gyermek- és ifjúságpszichiáter írása weboldalunkon.

Nincsenek egyforma helyzetek

Vannak néhányan, akik ösztönösen túlélő üzemmódba kapcsolva relatíve gyorsan akklimatizálódtak a helyzethez, azonban igen sokan érzik magukat továbbra is lefagyva, elhavazva, szétesve – és akkor még csak a külső feladatok irányából gondolkoztunk, nem is említve a belső zavarodottságunkat, a kilátástalanságot, a szorongást a saját és családunk egészségéért, esetleg az állásunkért, a jelenleg teljességgel tervezhetetlen jövőnkért.

Szülőként is igen sokféle nehézséggel kell megküzdenünk. Más, ha kisbabával vagyunk otthon, más, ha örökmozgó ovissal, tanulni egyedül még nem teljesen képes kiskamasszal vagy épp lázadó korszakát élő nagykamasszal, vagy mindezen lehetőségek számtalan kombinációjával. Az sem mindegy, alaphelyzetben dolgozunk-e már a gyerekek mellett, vagy otthonról menedzseljük a családot.

Nem elvárható, hogy ugyanúgy érezzük magunkat, mint korábban

Mindenképp és mindenhogyan nehéz most.

Ezt számtalanszor elmondták és leírták már mostanában, én mégis ezt érzem kulcsfontosságúnak. Ugyanis muszáj tisztáznunk magunkban azt, hogy nem elvárható jelenleg saját magunktól a mentális jóllét, nem elvárható az a lelkiállapot, amit megszoktunk a mindennapok hullámvasútján, mert ez most alapvetően más. Ami eddig magától értetődő volt, most nem az…

Ott van a mélyben, ott kúszik a gondolatainkban a szorongás. Árad a hírekből, ha csak kinézünk az ablakból, láthatóan minden megváltozott… Ez néha ijesztő. A megszokott helyeken az emberek jelenlétének módja, a mennyiségük, a kinézetük, a tekintetük, a beszélgetések témája – állandóan figyelmeztet arra, hogy most más világot élünk. Folyamatosan igyekszünk rendezni a feladatainkat és fenntartani magunkban, magunk körül a megszokott módon a rendet, mégis eszméletlen erővel hat ránk ez a nyomasztó, szorongató új helyzet. Lassítsunk, adjunk magunknak időt, amikor gondolatainkban összezavarodunk.

Legyünk elnézőbben magunkkal!

Nos, induljunk innen. És legyünk akkor nagyon kedvesek, megértőek és elnézőek magunkhoz, amikor azt érezzük, hogy utálom ezt az egészet, nem akarom, nem bírom, legyen már vége… Nem kell rögtön korrigálni, nem kell a bűntudat. Ez van most. Mindenkivel, személyiségfüggő módon és mértékben, de hasonlóképp.

Máskor sem előrevivő, de most különösen ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz!!

Ki így-ki úgy, a legkülönfélébb módokon küszködünk e helyzettel, nincs jobb és rosszabb megoldás, mindenki valamiféle egyensúlyt keres.

Árad a sok lehetőség az online felületekről, mit tehetünk most meg, ha otthon vagyunk, sok ingyenes képzés, mozgáslehetőség, könyvtári, színházi, koncertélmény. Egyrészt szuper lehetőségek-másrészről nyomasztó terhek… „de jó volna, ha…” „de nem tehetem meg, mert…” Felesleges ezekkel a gondolatokkal nyomasztani magunkat, tekintsük ezeket lehetőségeknek csupán, melyekből csipegethetünk, ha mód és igény van rá.

Tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan jó most?

Saját magunk és családunk helyzete, feladatai és sorsa most újradefiniálandó, és nagyon fontos azt magabiztosan érezni, éppen most hogyan jó nekem és nekünk itthon, mi fér bele, mi kényelmes.

Tegyük fel magunknak a kérdést, amikor nagyon szorítanak a külső elvárások (számtalan iskolai feladat jöhet online, amivel szülőként dolgunk lehet, és magyaráznunk is kell, közben a munkánk is ott tornyosul, és főzni is kell és a kicsire vigyázni stb.)  – mihez/kihez próbálok igazodni?

Ki kell alakítanunk valamilyen belső szempontrendszert, prioritási sorrendet. Értem ezalatt, hogy adott pillanatban mit tudok elengedni és miben tudok nagyvonalúbb lenni? Ehhez nagyfokú rugalmasság szükséges, de nagymértékben segítségünkre lehet, ha át tudjuk beszélni a családtagokkal, most mit miért teszünk, és hogy megszülethessen az érzés: egy hajóban evezünk. Ez mindenkinek segít.

Ne várjunk el túl sokat a gyerekeinktől!

Nem hiszek abban, hogy egy iskolás gyerek jelenleg úgy tud otthon teljesíteni, ahogy korábban az iskolában. Esetleg elgondolkozhatunk azon, mit várunk most el tőle és mennyit tudunk neki segíteni, mind a tanulásban, mind abban, hogy ki tudjon kapcsolódni a körülményekhez képest.

Nagyon fontos, hogy találjunk arra módot és időt, hogy gyerekeinkkel életkoruknak megfelelően beszélgessünk a kialakult helyzetről, a korlátozásokról, és hogy ők is elmondhassák félelmeiket, gondolataikat és kérdéseikre választ kaphassanak.

Hosszú távon érdemes azon elgondolkodni, hogy a megváltozott életkörülményeink esetleg mire adnak lehetőséget, amire korábban nem volt sem mód, sem idő? (szelektálás, takarítás, tanulás stb.)

Végül pedig ezekben a nehéz időkben ne feledkezzünk meg számba venni azokat a kisebb-nagyobb sikereinket, melyekre büszkék lehetünk!

Sok embernek segít összerendezni a gondolatait és megnyugodni esténként, ha megkeresi azt a két-három dolgot aznap, amiért hálát érezhet!

Praktikus tanácsok – hogy jobban érezzük magunkat

Néhány konkrét ötlet – a teljesség igénye nélkül-, amit tehetünk, hogy kicsit könnyebben érezzük magunkat:

  1. Nézzük először saját anyai és női mivoltunkat – nem önző módon! -, hiszen ha anya rendben van, az mindenkire jó hatással van!

Keressük meg sürgősen magunkban azokat az apró öröm-morzsákat, amik pici dolgok ugyan, de segítenek akár csak pillanatokra is:

  • ételek, melyeket szeretünk
  • egy jó kávé, vagy tea, egyedül vagy társaságban
  • egy illat – akár alkalmi, otthonra! – miért is ne?
  • zene
  • otthonra is kényelmes, de rendezett öltözet
  • hajmosás, frizurakészítés
  • bőr és körömápolás
  • este internet és hírek helyett könyv, zene, vagy hangoskönyv a fülünkbe, ha már elfáradtunk nagyon – csak lehetőség szerint ne a hírek nyomasztó sorai mellett aludjunk el!
  • sok-sok ölelés
  • kapcsolatok ápolása: szűkebb és tágabb család és barátok, keressük egymást, beszélgessünk, telefonon-skype-on, nagyon jót tesz, nekünk és a másiknak is!
  • torna, jóga rengeteget segít – akár a napi tíz perc is! – felébredni, kikapcsolni, lenyugodni
  • és ha nagyon nehéz, ha átcsapnak a fejünk felett a hullámok, merjünk segítséget kérni! Ezért hoztuk létre KRÍZISVONALUNKAT, ahol több mint 30 szakember, klinikai szakpszichológus és pszichiáter segít a helyzetek feloldásában.
  1. Néhány ötlet, hogyan zsonglőrködjünk a gyerekekkel/ házimunkával / home office-szal:
  • készítsünk napirendet, saját magunknak, a gyerek(ek)nek külön-külön vagy közösen, amiben mindenki láthatja a saját és egymás elfoglaltságait
  • kicsiknek képes napirend nyújthat segítséget
  • kisgyerekes szülőknek olyan eltolt munkarend ahol valaki mindig tud a kicsire figyelni
  • házimunka beosztásában lehetőség szerint mindenki vegye ki a részét
  • menütervezés – bevásárlólistával, átgondolt bevásárlással/ házhoz rendeléssel
  • adott esetben, ha van rá keret, készétel rendelés is nagy segítség lehet
  • közös családi idő tervezése (filmnézés, játék, társasjáték/kártya, sütisütés, kreatívkodás, esetleg ha van rá mód, szabadlevegőn séta, mozgás)
  • átgondolni a minőségi képernyő időt a gyerekek esetében- mindenki nyerhet vele jelenleg!
  • online mozgás a gyerekeknek (gyerektorna, gyerekjóga, zenés-táncos online gyerekfoglalkozások)

Összefoglalóan, a válaszom a címben feltett kérdésre: őszintén magunkba nézve, kicsit lassítva, néha megállva, nagyvonalúan, vállvetve és időnként saját magunkat vállon veregetve, viszont ha nem megy – segítséget kérve, rövid-belátható időtávokra kreatívan tervezve… sikerülni fog!

Dr. Rideg Orsolya
gyermek- és ifjúságpszichiáter

TETSZIK, MEGOSZTOM MÁSOKKAL IS!

 

Honlapunk cookie-kat használ a látogatói igény maximális kiszolgálása érdekében. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát ezen a webhelyen.
0

Kosár

START TYPING AND PRESS ENTER TO SEARCH