kamasz

Mit csinálnak a fiatalok bulizás helyett nyáron?

A jelenlegi szabályozás szerint tömegeket érintő társas érintkezési lehetőségre augusztus közepéig nincs lehetőség, bár a kijárási korlátozás véget ért. Azaz a fiatalok által annyira várt fesztiválszezon, a koncertek, bulik idén nyáron nagy valószínűséggel elmaradnak. Befolyásolja-e ez a rendelet egy kamasz, fiatal felnőtt életét? Milyen egyéb, barátokkal közös programlehetőségeik lehetnek? Elég-e egy közös séta, kirándulás, átbeszélgetett éjszaka a barátokkal, vagy végérvényesen lemaradnak valamiről kamaszaink ezen a nyáron? Ferenczhalmy Réka klinikai szakpszichológust kérdeztük a témában.

Kortárs kapcsolatok

Kamaszkorban a kortárs kapcsolatoknak nagyon fontos szerepük van: ebben az életkorban a szülők helyett a kortársak válnak a meghatározó kapcsolattá egy fiatal életében. A szülőkről való leválással, a lázadással, az útkereséssel, szerelemmel kapcsolatban a barátok véleménye lesz az elsődleges ebben a korban.

A két hónapig tartó kényszerű otthonlét sok gyermeket megviselt: hiányoztak a barátaik, a közös játék, programok. Amikor óvatosan újra lehet közös programot szervezni, akkor is több – eddig megszokott – lehetőség nem lesz elérhető.

Fontosak-e a nyári bulik, szabadtéri tömegrendezvények a fiatalok szempontjából, és ha igen, miért?

Rendkívül fontosak ezek a szabad programok, mert az együttlétnek, az ismerkedéseknek és az ezek alapjául szolgáló közös élményeknek a terepe. Mivel ilyenkor tényleg a kortárs kapcsolatok válnak a meghatározóvá, ezért fontos az együtt töltött minőségi idő. Ráadásul ide lehet menni 2 fős és 15 fős társasággal is, tehát ezek a rendezvények azoknak is jó kapcsolódási és élménylehetőségeket jelentenek, akik egyébként nehezebben teremtenek kapcsolatot, itt együtt lehet lenni.

Milyen alternatívát kínálhatunk szülőként az elmaradt programok helyett?

Minél nagyobb a gyerek/fiatal, annál inkább ezt ő, illetve ők fogják tudni kitalálni. Bármilyen közös, kortárs program nagyon fontos most, természetesen az aktuális szabályok betartásával. Ha kicsit visszafogottabb a gyerkőc, nehezebben teremt kapcsolatot, akkor besegíthetünk ötleteléssel, hogy pl. hova hívhatna el valakit vagy valakiket, akár a közös programjainkra is gyerektársaságnak, ha ez nekünk is belefér.

Mennyire alkalmazkodóképesek a gyerekek kamaszkorban? Találnak-e maguktól másfajta szórakozást?

Ez egyénileg nagyon változó és azt látom, hogy a karantén mint krízishelyzet sok fiatalnál váratlan reakciókat hozott. Sokakat elbizonytalanított, akik egyébként jó társas kapcsolatokkal rendelkeztek előtte. Ez őket is meglepte, a szülők pedig nem értették, hogy mi a gond, mert erre értelemszerűen nem gondoltak, mivel gyereküket eddig népszerűnek látták. Ugyanis a napi személyes találkozás, konkrét közvetlen visszajelzések és megerősítések az online térben másképp, más intenzitással jöttek, amik nem voltak elegendőek számukra.

Valakinek a késedelmes reakcióját vagy a reakció elmaradását nagyon élesen értelmezik néha, mint mi is sokszor, amikor nagyon várunk valamire. Ezek a „láttam, hogy megnézte, amit írtam, mégsem válaszolt”helyzetek például, amit hajlamosak vagyunk mindenképpen magunkra vonatkoztatni és ezt a frusztrációt nagyon nehezen viseljük. 10 perces „késlekedés” a másik részéről már néha elviselhetetlen…

Ezzel szemben vannak olyanok is, akik pont jobban elemükben érezték magukat az elzártságban, mert pl. ha eleve nehezebben kapcsolódnak, akkor ennek a nehézségéből volt egy kis szünet, kevésbé érezték úgy, hogy maguk miatt maradnak ki valamiből, így picit megkönnyebbültek. Sokan az online térben kezdeményezőbbekké tudtak válni, mint személyesen. Szóval az, hogy valaki ebben a helyzetben mennyire találja fel magát, az nem kézenfekvő.

Mi a teendő, ha a kamasz lázadó korban van és megszegi a szabályokat (bulikat szerveznek, stb.)?

Ebben a nehéz időszakban az eleve fennálló szabályozási nehézségek felerősödhetnek, mivel az összezártság mindenkinek megterhelő. Jó esetben a kontroll akkor is a szülőnél van és fontos hangsúlyozni, hogy mi fér bele és mi nem. Most már lehet oldani a teljes elzártságon, így szerencsére van, amiben lehet engedni, hogy személyesen is tudjanak találkozni. Én azt látom, hogy a fiatalok elég tájékozottak és meglepő érettséggel tudják felfogni, hogy miért szükséges a visszavonulás. Plusz látják a szüleiken is, hogy hogyan viszonyulnak a korlátozásokhoz, ami ha nem is mondanák ki nekik, de fontos minta ebben a helyzetben is.

Ha a kamasz megosztja velünk érzéseit, aggodalmait a karanténnal/szabályozással kapcsolatban, mit mondjunk neki ahelyett, hogy „kibírsz egy nyarat buli nélkül, sokkal fontosabb dolgok vannak most az életben”?

Ha megosztja ezeket az érzéseket, az nagyon nagy és jó dolog, amivel nem is nehéz együttérezni, hiszen mi is megéljük. Talán ez lehet az egyik legfontosabb szempont, hogy nem okosságokat kell tudnunk rá mondani, mert nem tudunk, hanem szimplán el lehet fogadni ezeket az érzéseket, hogy ez tényleg nagyon nehéz, sok lemondással járó időszak. Mindannyiunk számára az, de nekik, mivel az időhöz való viszonyulásukra sokkal jellemzőbb a jelenre fókuszálás (jobban a most-ban élnek, azaz ami most van, az van), szemben a felnőtt sokkal perspektivikusabb látásmódjával (a tapasztalatokból adódóan: minden elmúlik, a rossz is, mindent túl lehet élni, lesz még jobb is), így amivel mi magunkat vigasztalni tudjuk, nekik kevésbé segítő gondolat. Hasonlóan a szerelmi csalódások megéléséhez, amikor a felnőtteknek már segítenek a saját vagy közvetett tapasztalatok, hogy azért tudjuk, hogy elmúlik a fájdalom, a fiatal még tényleg halálosan szenved és megéli, hogy ennek soha nem lesz vége, ő soha többet nem fog tudni szeretni. Hajlamosak szélsőségesen megélni ezeket az érzéseket, amikkel lehet együttérezni, hogy fáj, csalódás, stb., plusz lehet részünkről hozzátenni, hogy mi bízunk benne, hogy idővel jobb lehet. A művészet abban az átfordításban van, hogy a megértés és együttérzés mellett idővel kialakítsunk egy közös platformot, hogy mindezek mellett/ellenére hogyan lehet ebből a helyzetből is kihozni a lehető legjobbat. Ha már elgyászoltuk, hogy ez nem olyan nyár lesz, mint amire vártunk, akár kitalálhatjuk, hogy milyen lesz. Ez a nézőpontváltás nem automatikus, kicsit érdemes rásegíteni, akár a fentebb említett közös ötleteléssel, hogy mi az, ami korábban lehet, hogy nem volt, de most akár lehet, pl. hogy együtt elmenjenek akár egy vagy pár napra is a Balatonhoz.

Doktor24 Egészségközpont – Svábhegyi Gyermekgyógyintézet

TETSZIK, MEGOSZTOM MÁSOKKAL IS!

 

Honlapunk cookie-kat használ a látogatói igény maximális kiszolgálása érdekében. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát ezen a webhelyen.
0

Kosár

START TYPING AND PRESS ENTER TO SEARCH