Modernkori félelmeink

Amikor gyermekünk születik, számunkra addig ismeretlen, új félelmek ébrednek bennünk: elég jó anyukája/apukája vagyok a gyermekemnek? Vajon megfelelően táplálom? Mi lesz, ha baj éri? Aggódva figyeljük, ha beteg, és aggódunk minden egyes köhögésnél. Felsorolni is lehetetlen, hányféle gondra igyekszünk odafigyelni. A koronavírus-járvány kapcsán pedig mindenki számára ismeretlen, új félelmek merülhettek fel, ezekkel is meg kell küzdenünk. Gajdos Panna pszichológust kérdeztük a témában.

A koronavírus-járvány miatt vállalt karantén sok családban okozott nehézséget: az összezártság megviselte a családtagokat, meg kellett tanulnunk, hogyan éljünk együtt a járványhelyzettel úgy, hogy lelki egészségünket, jóllétünket is megőrizzük. A bizonytalanság is megviselt, mindeközben szülőként nem csak a gyermekünk oktatására, a saját munkáink összehangolására kellett figyelnünk, gyermekeinknek is segítenünk kellett az új helyzettel megbarátkozni, és saját, addig nem tapasztalt aggodalmaink, félelmeink is feltörhettek.

Ma már mindenki a járvány esetleges második hullámáról beszél. Bár most fellélegezhettünk (és levonhattuk a magunk tanulságait), a mégis maradtak bennünk kérdések: mi lesz, ha a járvány újra fellángol. Vajon ismét karanténban kell lennünk? Vagy súlyosabb problémákkal kell szembesülnünk? Mindezekhez félelmek is kapcsolódhatnak.

Milyen új félelmeket ébreszthet bennünk/gyermekeinkben a koronavírus-járvány?

A traumatikus események és krízisek olyan rendkívüli helyzetek, melyek nem képezik részét a hétköznapi emberi tapasztalásnak, éppen ezért tudatosulhat bennünk, hogy nincsenek ismert eszközeink a hatékony védekezésre.  A járványhelyzetben ráadásul nem csupán egy jól meghatározott fenyegetéssel kellett szembenéznünk – magával a betegséggel-, hanem számtalan stresszforrás jelent meg életünkben, melyek érinthették saját egészségünk féltését, a szeretteinkhez kapcsolódó aggodalmainkat, a munkavégzésünk nehezített körülményeit, de még a megélhetésünket is. Az elmúlt időszakban szembesülhettünk saját esendőségünkkel és talán sokan úgy érezhették, hogy felfordult a világ. Valójában a traumatikus események közös jellemzője ez az élmény, hogy megkérdőjeleződhet az, ahogyan a világot korábban láttuk vagy ahogyan gondolkodtunk róla. Ez a bizonytalan „talajvesztettség” érzés természetesen nagyfokú szorongással jár együtt és komoly munkára van szükség ahhoz, hogy a krízishez kapcsolódó élményeinket beépítsük tapasztalataink sorába, élettörténetünkbe. Ebben a folyamatban nagy szerepe van a társas támogatásnak és annak, ha őszintén beszélünk a történtekhez kapcsolódó érzéseinkről és gondolatainkról. Ebből a szempontból kiemelt jelentőséggel bír, hogy a járvány mindannyiunkat érintett így a negatív élmények egy jelentős részében osztozunk.

Mit tudunk kezdeni a félelmeinkkel?

Fontos kiemelni, hogy a pszichológia már jó ideje foglalkozik a kríziseket követő növekedés jelenségével – erre is lehet építeni-, mely azt jelenti, hogy nem csupán túlélünk egy-egy traumatikus eseményt, hanem fejlődünk is általa, valamit profitálunk belőle. Mindez pontosan annak köszönhető, hogy egy-egy ilyen helyzet megélése során számos olyan tapasztalatot és ismeretet szerzünk, melyek formálhatják, gazdagíthatják a világról vagy önmagunkról alkotott képünket. Néhányan talán megfigyelték azt, hogy olyan dolgok, melyek korábban elengedhetetlenek voltak az életükben, mára már talán nem is olyan fontosak. Mások számára emberi kapcsolatok lettek nagyon értékesek. Annak köszönhetően, hogy bizonyos személyekre kiemelten számíthattak az elmúlt hónapokban vagy pedig azért, mert a korlátozások akadályozták a személyes találkozásokat, amelyek nagyon hiányoztak. Bizonyára akadnak olyanok is, akik saját erejüket tapasztalták meg a vészhelyzet hatására, hiszen sikeresen menedzseltek egy-egy olyan élethelyzetet, mely lehetetlennek tűnt. Kidolgoztak néhány jó stratégiát az otthoni munkára, tanulásra vagy pedig olyan új elfoglaltságot találtak, melyben örömét lelhette a család a bezártság idején. Érdemes sorra venni ezeket az új erőforrásainkat, ha a járvány második hullámára vagy az elmúlt hónapokra gondolunk.

Hogyan tudunk segíteni a gyermekeinknek?

Persze még nem vagyunk túl ezen a kihívásokkal teli időszakon, a bizonytalanság ma is életünk része. A korlátozások feloldásával saját belátásunk és felelősségünk, hogy önmagunk vagy családunk hogyan él az enyhítések adta lehetőségekkel. Emellett a járvány lehetséges második hullámáról is kevés információ áll rendelkezésünkre. Az őszinte kommunikáció a gyermekekkel ebben a helyzetben is kiemelten fontos, persze életkoruknak megfelelően. Ne tegyünk számukra olyan ígéreteket, melyekben mi is bizonytalanok vagyunk, hiszen nem látjuk még tisztán, milyen lehetőségeink lesznek a nyári szünetben vagy hogyan folytatódik ősszel az óvoda, iskola. A közelmúlt élményeinek átgondolása, átdolgozása természetesen a kicsik esetében is nagyon fontos. Hasznos lehet, ha kezdeményezünk ilyen beszélgetéseket, bátorítjuk őket ezzel kapcsolatos érzéseik megosztására vagy arról gondolkozunk közösen, hogy mit tanultunk, miben fejlődtünk, milyen új élményeket tapasztaltunk meg együtt az elmúlt hónapokban, kapcsolódjon ez egy közös játékhoz vagy az otthoni tanulás során szerzett sikerélményhez.

Bejelentkezés: +36 1 44 33 200

Doktor24-Svábhegyi Gyermekgyógyintézet

TETSZIK, MEGOSZTOM MÁSOKKAL IS!

 

Honlapunk cookie-kat használ a látogatói igény maximális kiszolgálása érdekében. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát ezen a webhelyen.
0

Kosár

START TYPING AND PRESS ENTER TO SEARCH