középfülgyulladás

Középfülgyulladás

A középfülgyulladás tünete

Általában légúti hurutosságot, náthát követően heves fülfájás jelentkezik. Gyakran lázas állapot is kíséri. Csecsemőkorban étvágytalanság, hányás, hasmenés, nagyfokú nyugtalanság, ingerlékenység is szerepelhet a panaszok között. Nagyobb gyermekek halláscsökkenésről is beszámolhatnak, illetve a szülő is észreveheti, hogy gyermeke nem hall jól.

Az egyik leggyakoribb megbetegedés csecsemő- és kisgyermekkorban. A biztos diagnózist a fül fültükri vizsgálata adja meg. Ilyenkor a dobhártya vörös, gyulladt, mögötte váladék látható, amely akár elő is domboríthatja, feszítheti a dobhártyát. Ha a dobhártya nem tud ellenállni a mögötte lévő váladék feszítő hatásának, akkor kilyukad (perforál), és a hallójáratból váladék ürül, melyet a szülő fülfolyás formájában észlel. A perforáció nyomán megszűnik a heves fájdalom, de a halláscsökkenés továbbra is fennáll.

A középfülgyulladás okai

A középfülgyulladást vírusok és baktériumok egyaránt okozhatják. A vírusok inkább vizes váladékképződéssel járó gyulladást okoznak, míg a baktériumok gennyeset. A korábban vírusos eredetű középfülgyulladás során képződő váladék bakteriális felülfertőződés révén gennyes gyulladásba mehet át, és ez módosíthatja a kezelést.

A kórfolyamat megértéséhez néhány szót kell ejteni az anatómiai viszonyokról is. A fülkürt a középfület az orrgarattal összekötő járat. Szerepe abban van, hogy nyeléskor kiegyenlíti a középfülben lévő nyomást a külvilágival (pl. magaslaton, repülőgépen a füldugulást folyamatos nyelésekkel tudjuk megszűntetni), biztosítja a középfülben képződő kis mennyiségű váladék kijutását az orrgaratba. Abban az esetben, ha a fülkürt váladék miatt elzáródik, vagy nagy orrmandula miatt nem képes a nyomáskiegyenlítésre, akkor a dobüregben lévő levegő felszívódik, negatív nyomás keletkezik, a dobhártya behúzódik, ami miatt a rezgőképessége csökkeni fog, a dobüregben pedig steril izzadmány képződik. Ezek együttesen vezetéses halláscsökkenést eredményeznek. Náthás állapotban az orrgaratban lévő váladék és a benne lévő kórokozók a fülkürtön keresztül a középfülbe juthatnak, és így alakítják ki a középfülgyulladást. Tüsszentés, orrfúvás során, de különösen szipogó gyermekek esetében erre még nagyobb az esély. A csecsemőknek és kisgyermekeknek rövidebb a fülkürtjük, ez is könnyíti a váladék bejutásának esélyét az orrgaratból a középfülbe.

Mit tehet a szülő?

Láz-és fájdalomcsillapítás, fülmelegítés fülmelegítő sapka, infralámpa segítségével, Bioptron lámpa, orrcseppek használata, orrtakarítás, orrszívás. Az orrcseppeknek nyálkahártya duzzanatot csökkentő hatásuk van, és mérséklik a váladékképződést is. A váladékot folyamatosan el kell távolítani az orrgaratból rendszeres orrfúvatás és orrszívás segítségével, mert egyrészt ez a váladék a fülkürtön keresztül a középfülbe juthat, fenntartva annak gyulladását, másrészt a váladék kiváló táptalajként szolgál a kórokozók számára, melyek remekül szaporodnak benne, elhúzódóvá téve a fertőzést. Fontos, hogy a középfülgyulladásban szenvedő gyermek sokat rágcsáljon. A rágás és nyelések során a fülkürt megnyílásával a középfül folyamatosan tisztulhat a váladéktól, illetve a megnyílás során a középfülbe jutó levegő kedvezőtlenebb életteret teremt a gennykeltő baktériumok számára, melyek inkább az oxigénhiányos környezetet kedvelik.

A gyermek megnövekedett folyadékszükségletét (láz, fokozott párologtatás, nagy mennyiségű váladékképződés, szapora légvételek és szájlégzés során elvesztett folyadék, esetleges hányás, hasmenés) biztosítani kell.

Mikor kell és mikor nem kell feltétlen antibiotikum?

A vizes, savós izzadmánnyal járó középfülgyulladás nagy valószínűséggel vírusos eredetű, ezért ha nem lép fel bakteriális felülfertőződés, akkor nem kell antibiotikumot szedni a gyermeknek. Ilyen esetben az orvos elrendelheti ún. antihisztaminok adását (Fenistil csepp, Zyrtec, Claritine, Cetirizine, Loratadine) nyálkahártya lohasztó hatásuk miatt.  Fontos a szülőknek megérteni az orrtisztítás fontosságát és elsajátítani a technikáját.

Abban az esetben, ha gennyes középfülgyulladással állunk szemben, akkor antibiotikus kezelésre is szükség van. Fontos, hogy az antibiotikumot az egyéb bakteriális felső légúti fertőzésekhez képest magasabb dózisban kapják a gyermekek, mert a középfülben a hatékony gyógyszerszint eléréséhez ez elengedhetetlen. Ellenkező esetben a gennyes gyulladás csak „el lesz maszatolva”, és a gyógyszer elhagyása után a folyamat ismételten fellángolhat, elhúzódóvá téve ezt az egyébként sem könnyen elviselhető betegséget.

A dobhártya felszúrásáról még a gyermek fül-orr-gégészek között sincs teljes egyetértés, különösen nemzetközi viszonylatban. Vannak olyan országok, ahol egyáltalán nem tartják szükségesnek gennyes középfülgyulladás esetén a „fülszúrást” (paracentézis). (A paracentézis lényege, hogy helyi érzéstelenítést követően a dobhártyán egy kis éles lándzsával bemetszést végeznek, és ezen keresztül a dobüregben lévő váladék kiürül. Ennek előnye, hogy azonnal megszűnik a feszítő fájdalom, a kórokozókkal teli váladék elvezetődik a középfülből, és a fülváladékot tenyésztési vizsgálatra lehet küldeni. Ez utóbbi jelentősége az, hogy amennyiben kitenyészik a váladékból baktérium, akkor annak meg lehet vizsgálni az antibiotikum érzékenységét, és a betegséget célzottan, az érzékenységnek megfelelő gyógyszerrel tudjuk kezelni. További előnye a paracentézisnek, hogy a dobhártyán ejtett kis metszés könnyebben regenerálódik, kisebb heget hagy maga után, mintha a dobhártya a feszítő váladéktól szakadna.)

Gyakran felvetődik a szülők részéről az a tévhit, hogy amennyiben a gyermeknek felszúrják a fülét, az a gyermek a későbbiekben hajlamosabb lesz a középfülgyulladásra. Ez a megállapítás úgy igaz, hogy valóban hajlamosabb lehet az a gyermek középfülgyulladásra, akinek korábban előfordult már ilyen betegsége, de nem a korábbi fülszúrás miatt lesz hajlama, hiszen az előbbiekben részletesen kifejtettem, hogy a középfülgyulladás az orrgarat felől alakul ki és nem a hallójáraton keresztül. Vagyis attól, hogy egy gyermeknek a középfülgyulladását korábban fülszúrással is kezelték, nem lesz nagyobb az esélye újabb középfülgyulladásra. Ellenben, ha csecsemő- vagy kisgyermekkorú, gyakran náthás, nem tisztítják kellőképpen az orrát, vagy ha nagy az orrmandulája, akkor ezek miatt valóban gyakrabban fordulhat elő középfülgyulladás.

Kisebb mennyiségű dobüregi váladék esetén megkísérelhető a középfülgyulladás fülszúrás nélküli kezelése, de amennyiben a gyulladás nem kielégítően gyógyul, változik, akkor mindenképpen gyermek fül-orr-gégészeti konzultáció szükséges.

Szövődmények

A középfülgyulladás megfelelő ellátása nemcsak a korábbiakban leírtak miatt fontos, hanem a sok szövődmény lehetősége miatt is. Ezek felsorolásszerűen a már említett perforáción túl: hallásvesztés (akutan a váladék miatt, krónikusan a krónikus dobüregi izzadmány, hegessé váló dobhártya vagy károsodó hallócsont láncolat miatt), krónikus fülfolyás, a gyulladás ráterjedése a környező csontokra, agyhártyagyulladás, agytályog, koponyán belüli trombózis, belsőfül-gyulladás.

Mit tegyünk visszatérő középfülgyulladások esetén?

Ahogy arról az imént volt szó, sajnos nem ritka, hogy ugyanannál a gyermeknél visszatérően jelentkezik középfülgyulladás, megkeserítve a gyermek, a család, de még a kezelőorvos életét is. Visszatérő középfülgyulladás esetén keresni kell a háttérben meghúzódó hajlamosító tényezőket. Ilyen lehet a korai közösségbe, főként bölcsödébe kerülés, ami a gyakori felső légúti betegségek miatt és az ebben az életkorban még rövid fülkürt miatt növeli a középfülgyulladás esélyét. Ugyancsak hajlamosító tényező az orrgaratban elhelyezkedő nagy orrmandula, ami egyébként is kisgyermekkorban a legnagyobb a testméretekhez képest, ráadásul az orrmandula a fülkürt orrgarati nyílása mellett helyezkedik el, ezért gyulladásai jó esélyt adnak a fülkürt funkcióromlásának, a kórokozók középfülbe jutásának. Visszatérő középfülgyulladások esetén fülészeti konzultációt kell kérni, és a fülész tesz javaslatot a gyakran jelentősen megnagyobbodott orrmandula műtéti eltávolítására. Ugyancsak a fülész javasolhatja úgynevezett ventillációs tubus beültetését a dobhártyába. A tubus beültetése után szabad összeköttetés nyílik a középfül és a külvilág között. Az oxigéndús környezet nem kedvez a baciknak, ráadásul az esetlegesen a dobüregben képződő gyulladásos váladék is azonnal ki tud ürülni. A tubus általában 0,5-1 év elteltével spontán kifordul a dobhártyából, de addigra a krónikus, illetve a visszatérő gyulladások megszűnnek. Természetesen a külvilági kapcsolat miatt a tubussal rendelkező gyermek nem merülhet víz alá. Korai és visszatérő középfülgyulladások megelőzésére a Pneumococcus elleni védőoltás is szolgál, mely 2014 óta a kötelező védőoltások közé tartozik.

Pár évvel ezelőtt vált ismertté, hogy azok között a gyermekek között is gyakoribb a középfülgyulladás, akik refluxra hajlamosak, vagy tehéntej fehérjére allergiások. Gyakori középfülgyulladások esetén ezekre a lehetőségekre is gondolnunk kell.

Svábhegyi Gyermekgyógyintézet
www.svabhegy.eu

IDŐPONT EGYEZTETÉS RENDELÉSEINKRE: +36 1 44 33 200

Bejelentkezés online időpont foglalási rendszerünk segítségével gyorsan, közvetlenül a választott orvoshoz, várakozás nélkül, akár hétvégén vagy ünnepnapokon is az alábbi linken:
https://svabhegy.eu/oep/regisztracio-bejelentkezes-idopont-foglalashoz/

SVÁBHEGYI GYERMEKGYÓGYINTÉZET

Cím: 1037 Budapest, Bokor u. 17-21. II. emelet
Telefon: +36 1 44 33 200
Fax: +36 1 395 8363  
Email: maganrendeles@svabhegy.eu

Amennyiben érdekesnek találta ezt az oldalt, kérjük, ossza meg ismerőseivel, hogy ha kell, számukra is segítséget nyújthassunk!

TETSZIK, MEGOSZTOM MÁSOKKAL IS!

Honlapunk cookie-kat használ a látogatói igény maximális kiszolgálása érdekében. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát ezen a webhelyen.

START TYPING AND PRESS ENTER TO SEARCH